INTERNÁCIA – nová výstava Rolanda Neupauera v Galérii Späť

Dňa 25. novembra 2016 sa v Galérii Baníckeho múzea v Rožňave uskutočnilo oficiálne otvorenie výstavy akademického maliara Rolanda Neupauera pod názvom Internácia.

Roland Neupauer žije a tvorí v Krásnohorskom Podhradí. Je absolventom Vysokej školy výtvarných umení  v Bratislave, odbor maľba, ateliér profesora J. Bergera. V súčasnosti sa venuje vlastnej voľnej tvorbe, v ktorej reflektuje svoje domáce prostredie a subjektívne vnímanie vnútorných i vonkajších podnetov pôsobiacich na jeho osobnosť.

Výstava „Internácia“ je v našich priestoroch už jeho treťou samostatnou autorskou výstavou, pričom prvýkrát u nás v Galérii vystavoval v roku 2011; neskôr v roku 2015 bola jeho výstava inštalovaná v Andrássyho obrazárni v Krásnohorskom Podhradí. Mimo toho sa u nás v rámci účasti na medzinárodnom plenéri MLYN prezentoval aj ako kolektívny vystavovateľ.  

Výstavu za Banícke múzeum v Rožňave otvorila Gabriella Badin, ktorá spolu s organizátorkou plenéru MLYN Evou Tományovou, predstavili samotného umelca slovami umeleckej súputníčky z Budapešti, akademickej maliarky, prof. Évy Andrey Szőcs. Po úvodných slovách svoje obrazy a ich príbehy predstavil samotný umelec Roland Neupauer. 

Dovoľujeme si na tomto mieste citovať spomínaný list prof. Évy Andrey Szőcs:

„Tisztelt Vendégek, 

fura valaki más hangján beszélni nyilvánosan,  de Roland kérésére megpróbálok  pár dolgot leírni, ami eszembe jut és talán fontos lehet annak megértésében, hogy valami nem azért van úgy megfestve, mert úgy sikerült, hanem mert a művész így akarta....

Nem szándékozom művészettörténeti kiselőadást tartani, csak egy-két fontosabb dolgot  emelnék ki, mint például az expresszivitást, amely remekül visszacsatol 21.századi módon a múlt század elején megjelenő expresszionista irányzathoz.  A színek – semmi sem véletlen- majdnem önmagukban hordozzák a képek jelentését. Csak tegyenek egy próbát a képeket nézegetve -képzeljék el más színösszetételben őket- úgy-e, hogy nem működik? Kiemelném az ecsetkezelést is, amely pont ott elnagyolt vagy aprólékos, ahol kell és olyan precízen adagolja a festéket, formákat, gesztusokat mintha minden spontán lenne, pedig dehogy...

De nem is ez a lényeg, hiszen tudjuk, hogy Roland a mestersége birtokában van, a festés minden fogását ismeri, hanem az, amit közvetít. Ritkán látni ennyire lecsupaszított, meztelen őszinteséget, mint Roland képein. Olyan, mintha a képek által betekintenénk a fejébe, lelkébe, mindennapjaiba. Megtudjuk, hogy mit olvas, mit hallgat, mit látott (TANEČNICE-Táncosnők, FAŠIANGY-Farsang,Jegyek, 12 až 13 ) de legfőképpen azt,  hogy mit gondol a világról.  Teszi ezt okosan, kritikusan és humorral (Pod vežou-Torony alatt, BAHAM, CIERNA LABUŤ- Fekete hattyú  PAMÄŤOVÁ KARTA-Memória-kártya, CHARDEASH). Vagy egy lépéssel tovább haladva szembesülünk magunkkal, áttételesen annak korlátaival. Szétszakadás, feszültség, ellentétek, technika kontra emberek (ROZTRIEŠTENIE- Szétzúzódás, VZNIETENIE-Föllángolás, DeTERMINÁTOR).  

Mindezeket vagy líraian, vagy kirobbanó energiával előadva festi meg de semmiképpen nem semlegesen. Piszkál, bosszant, szeretget, kikacag, elküld és visszahoz, ott egyensúlyozik, mint egy kötéltáncos, hogy most balra vagy jobbra dőljön,  Zlato/Arany /vagy Blato/Sár/ legyen, hiszen csak egy betű....de megtartja magát és közben szépen kiteríti a saját életének egy kis szeletét elénk.

 El tudom képzelni, ahogy ott ül, nézelődik kissé hamiskásan mosolyogva és arra gondol, hogy „tessék, itt vagyok, én megtettem, ami tőlem tellett, most rajtatok a sor” ..... Hogy mit kezdünk vele, az már rajtunk múlik. Ha elég nyitottak és bátrak  vagyunk ahhoz, hogy hagyjuk magunkat elsodorni a képek által, csodálatos utazásban lehet részünk, amelyben akár saját életünk jelenetei is bevillanhatnak. 

Kellemes utazást kívánva, üdvözlettel  Szőcs Éva Andrea, Budapest

Vážení hostia,

je trochu zvláštne hovoriť namiesto niekoho iného, ale Roland ma o to požiadal, aby som predniesla pár svojich myšlienok, ktoré sú dôležité k pochopeniu toho, že niečo je namaľované nie preto, lebo sa tak podarilo, ale preto, že umelec to tak chcel...

Nemám v úmysle robiť prednášku z dejín umenia. Chcem len vyzdvihnúť jednu-dve skutočnosti. Je to napríklad expresivita, ktorá prostriedkami 2. tisícročia nadväzuje na expresionizmus z počiatku minulého storočia. Farebný svet – a nie náhodou – je nositeľom obsahu jednotlivých obrazov. Vyskúšajte si pri vnímaní obrazov zmeniť tento svet farieb a zistíte, že to vôbec nefunguje. Vyzdvihla by som prácu so štetcom. Je práve tak ležérna a naopak jemná, kde treba, a tam kde sa žiada a tak presne ukladá farbu, vytvára formy a gestá, ako by to bolo spontánne. Ale kdeže....

Nie je to však podstatné. Vieme, že Roland je majstrom svojho umenia, pozná všetky nuansy maľby. Podstatné je to, čo nám sprostredkováva. Zriedkakedy sa stretávame s takouto nezaodetou, holou úprimnosťou, ako na Rolandových obrazoch. Cez jeho obrazy nachádzame prístup do jeho hlavy, duše a každodenného života. Dozvedáme sa o tom, čo číta, počúva, čo videl (TANEČNICE, FAŠIANGY, ZNAKY 12 a 13), ale hlavne jeho názory na svet okolo. Robí to s múdrosťou, kritikou a humorom (POD VEŽOU,  BAHAM,  ČIERNA LABUŤ,  PAMAŤOVÁ KARTA,  CHARDEASH). O krok ďalej sa stretávame so sebou samým a v určitej symbolike so svojimi hranicami. Je tu rozpad, napätie, protirečenia, technika kontra človek ( ROZTRIEŠTENIE,  VZNIETENIE,  DeTERMINÁTOR).

Všetko toto ukladá na plátno lyricky alebo s výbušnou energiou, ale v žiadnom prípade nie nezúčastnene. Dráždi, domŕza, poláska, vysmieva sa, pošle preč a privolá späť. Drží rovnováhu ako povrazolezec, nakláňa sa vľavo, či vpravo. Má to byť Zlato, či Blato. Je to len jedno písmeno, ale udrží sa vzpriamene a popritom nám predkladá malý krajček svojho života.

Viem si ho predstaviť ako sedí a trochu potuteľne sa usmieva a myslí si: „Tu ma máte, urobil som, čo som vedel a teraz je rad na vás...“ Čo si s tým počneme, je už vaša vec. Keď sme dostatočne otvorení a smelí aby sme sa nechali uniesť jeho obrazmi, budeme účastní nádherného cestovania, do ktorého možno preniknú aj okamihy nášho života.

Prajem vám príjemnú púť. S pozdravom Szőcs Éva Andrea, Budapešť.“

                                                                                        

Výstava Internácia bola sprístupnená od 3. novembra a potrvá do 20. decembra.

Gabriella Badin

Foto: Janka Vaisová